A bálnák kommunikációja az óceánok egyik legérdekesebb és legrejtélyesebb jelensége. Ezek az óriási tengeri emlősök elképesztően komplex módon képesek kapcsolatot tartani egymással, ami lenyűgözi a tudósokat és természetkedvelőket egyaránt. A bálnák hangjai, amelyeket gyakran daloknak neveznek, messzire hallatszanak a víz alatt, és számtalan információt hordoznak.
A bálnák közötti kommunikáció az egyik leglenyűgözőbb példa az állatok közötti interakciókra. A hangok különböző frekvenciákon és időtartamokban szólalnak meg, amelyek egyaránt tartalmazhatnak szociális és navigációs üzeneteket. Egyes fajok, mint például a hosszúszárnyú bálnák, bonyolult dalokat énekelnek, amelyek több percig, akár órákig is eltarthatnak. Ezek a dallamok ismétlődnek és variálódnak, így egyedi hangmintákat alkotva, amelyek minden bálna számára megkülönböztethetők.
A hangoknak több funkciójuk is van. A párkeresés során a hím bálnák énekével vonzzák a nőstényeket, míg a csoportok közötti kommunikáció segíti őket a koordinációban és a közös vadászatban. Az anya és borja közötti kapcsolat is a hangok révén erősödik meg, mivel a borjak az anyjuk hangját követve találják meg a biztonságot. Az akusztikus jelek emellett segítenek a bálnáknak a tájékozódásban is, mivel a víz alatti visszhangokból következtethetnek a környező tárgyak és élőlények jelenlétére.
